A londoni National Gallery kincsei: Thomas Lawrence - Charlotte királyné
A londoni National Gallery bővelkedik kincsekben, de mert az épület igazán hatalmas, egy-egy látogatás alkalmával - helyismeret nélkül - nem egyszerű minden igazán fontos képet megtalálni. Ehhez nyújtok segítséget ezzel a művészeti sorozattal, melyben a képtár kincseit vesszük szemügyre.
Folytassuk a sort Thomas Lawrence festményével, melyet 1789-ben III. György király (uralkodott: 1760-1820) feleségéről, Charlotte of Mecklenburg-Strelitz királynéről készített és amely a 34-es teremben látható.
A festményt Sir Thomas Lawrence (élt: 1769–1830) angol portréfestő készítette, aki a a londoni Királyi Akadémián (Royal Academy) végzett. 1792-ben, amikor Joshua Reynolds udvari festő meghalt, helyére Lawrence-t nevezték ki, aki hamarosan nem csak az uralkodó, de a brit arisztokrácia hivatalos portréfestője lett.
Stílusára igen jellemző volt, ahogyan ötvözte az idealizált szépséget az életszerűséggel, festményein fontos volt a arckifejezés, a fény-árnyék játék, és a finom, elegáns részletgazdagság.
Így történt hát, hogy még korai éveiben, egészen pontosan 20 éves korában felkérték, hogy az akkor 45 éves Charlotte of Mecklenburg-Strelitz királynéről, azaz III. György király (1760-1820) feleségéről egy alkalmas portrét készítsen.
A királyné a Windsor kastélyban ült modellt a fiatal festőnek, a kép hátterében pedig még a windsori Eton College kápolnája is látható, mely bentlakásos fiúgimnázium (boarding school) a világon az egyik leghíresebb és legbefolyásosabb, ugyanis már 1440 óta kulcsszerepet játszik a brit elit nevelésében.
A kép készítése idején, 1789-ben Charlotte királyné körül a dolgok épp fenekestül felfordultak, ugyanis férjét, III. György királyt éppen egy évvel korábban diagnosztozálták valami furcsa betegséggel, mely azután élete végén a teljes őrületbe torkollt, valamint a korabeli Franciaországban zajló politikai események is nyugtalanították. Aznap jelen volt Charlotte királyné egyik lánya is, aki a műteremben felolvasott, de még ez sem tudta édesanyját sokkal jobb kedvre deríteni.
Így történt, hogy a királynénak se ideje, se kedve nem volt a portréhoz, mindössze egyetlen egyszer ült modellt a fiatal Lawrence-nek, akinek azután emlékezetből kellett a királynői arckifejezést megfestenie, így a hölgy arcvonásait számtalanszor át is festette.
A festményen az ékszerek igen hangsúlyosak, közelebbről szemlélve őket felfedezhetjük rajtuk III. György király portréját és monogrammját is, mellyel a festő valószínűleg a feleség hűségét és megingathatatlanságát próbálta jelképezni, még a nehézségek közepette is. A dolog érdekessége, hogy találkozásuk idején a királyné nem viselte a megfestett ékszereket, azokat ruhatárának segédgondnoka rajzolta le a festő számára.
Az egyetlen találkozóra festő és modellje között szeptemberben került sor, ahová a királyné főkötőben érkezett. Lawrence meggyőzte a nőt, hogy jobb lenne fedetlen fejjel megörökíteni őt, amit a királyné annyira nem is bánt, mert hajára minden időben igen büszke volt.
Az utókor a képet az egyik legjobb uralkodói portréként tartja számon, azonban amikor Lawrence elkészült vele és bemutatta azt a királyi párnak, egyáltalán nem okozott osztatlan sikert vele. Sem III. György, sem maga Charlotte királyné nem hagyta azt jóvá, így meg sem vásárolták azt a festőtől a kért 80 guinea-ért (kb. 90 angol fontért, ami mai értéken kb. 12 000 brit font, tehát úgy 5 700 00 forint), így a királyi gyűjteménybe (Royal Collection) sem kerülhetett be.
A festő kénytelen volt elfogadni a döntést, és a képet magánál tartotta egészen haláláig, mikor is 1831-ben a műtermében a Christie’s aukciója keretében árverésre bocsátották. Bár a királyi pár kudarcnak tartotta a portrét, a Királyi Akadémián, szakmai körökben mégis kritikai elismerésben részesült, majd végül több tulajdonosváltás után 1927-ben Lord Matthew White Ridley vikomt tulajdonából vásárolta meg a National Gallery, de hogy mennyiért, arról nincs nyilvános adat.
Maga Charlotte Sophia of Mecklenburg-Strelitz (élt: 1744-1818), azaz III. György király hitvese a kis Mecklenburg-Strelitz hercegségben született, mely ma már Németország része, az észak-keleti részen.
Az, hogy 1761-ben, 17 éves korában rá esett a választás mint a 23 éves III. György angol király leendő felesége, a kor viszonyainak megfelelően politikai, vallási és dinasztikus megfontolások miatt lehetett. Ezen döntéseket általában az uralkodó udvari tanácsadóinak hosszas megfontolása után hozták meg, és ez nem volt másként ebben az esetben sem. Charlotte lutheránus volt, ami megfelelt a brit elvárásoknak, ugyanis egyedül a római katolikusokat zárták ki a lehetőségek közül. Ugyanígy a hölgy erkölcsös, visszafogott és jól nevelt volt, amit alapvető elvárásként támasztottak a leendő királynéval szemben. Maga Mecklenburg-Strelitz is egy kicsi, politikailag semleges német hercegség volt, így jövendő politikai konfliktusoktól sem igen kellett tartani.
Házasságkötésük előtt a két fél sohasem találkozott egymással, de III. György az elmondottak alapján gyorsan elfogadta az ajánlott hercegnőt, annál is inkább, mert korábban így nyilatkozott: "I am born for my people, not for myself." azaz ő mint uralkodó az ország érdekében létezik, nem saját örömére, így döntéseit is annak érdekében hozza meg.
Charlotte 1761. szeptember 8-án érkezett Angliába, azon belül is az Ipswich-hez közeli Harwich kikötőjébe, egy nappal a tervezett házasság előtt. Innen vezetett tovább az útja a londoni St James's Palace-ig, ám útját már ekkor hatalmas bámészkodó tömeg szegélyezte, így mire Londonba ért, már igen feszült volt.
Ám az igazi forgatag csak ekkor kezdődött, először ugyanis a királyi családdal vacsorázott, majd rövid készülődés után már aznap este az esküvői ruhájában állt a St James's Palota kápolnájában, az úgynevezett Chapel Royal-ban, felbecsülhetetlen értékű ékszerekkel felékesítve, így érkezése után 6 órával a lány már házas is volt.
Angliát azonnal elbűvölte a fiatal pár, Charlott gőzerővel neki is állt angolul tanulni, az udvaroncaikat pedig meghitt zenei koncertekkel szórakoztatták. A lány nemigen érdeklődött a politika iránt, meghagyta azt férjének mint uralkodónak, azonban a családi élet kérdései elsősorban őrá maradtak. A következő 22 évben Charlotte 15 gyermeknek adott életet, kettejük kivételével mind megélték a felnőttkort.
Azt mondják mindenki függ valamitől és ez Charlotte királynét sem kerülte el, álltólag ő nagy tubákos volt, azaz a finomra őrölt dohánylevelet nem elszívta, hanem az orrába szippantotta, sőt tubákgyűjteményének egy egész szobát berendezett a Windsor kastélyban.
Charlotte szerette a hagyományokat és a protokollt, így udvarában elég komoly szabályok uralkodtak, de legmegbízhatóbb udvarhölgyeit barátokként kezelte. A királyi palota hetente adott helyet zenei koncerteknek és szórakoztató műsoroknak, míg hetente kétszer hivatalos díszvacsorákat is adtak.
Azonban a boldog nagycsalád hétköznapjait komolyan megingatta III. György egyre inkább elhatalmasodó mentális betegsége. Charlotte idővel már egyáltalán nem bízott férjében, volt hogy hálószobája ajtaját kulcsra zárta és legkisebb gyermekeit éjszakára a szobájában tartotta, féltve biztonságukat, miután III. György fizikailag bántalmazta elsőszülött fiát, Györgyöt, a walesi herceget.
Az egykor nyugodt és kiegyensúlyozott Charlotte viselkedése azonban örökre megváltozott, állandó düh lett úrrá rajta, valószínűleg a depresszió jelei is jelentkeztek nála, azonban ugyanúgy védte és szerette a királyt, mint korábban.
Élete utolsó évtizedében a király Windsorban élt, ahol Charlotte gondoskodott róla, de végig kellett néznie ahogyan a valaha életerős férje gyakorlatilag elsorvad.
Hamarosan a nő egészségi állapota is megroppant, ami miatt a Kew Palotába kényszerült, majd később mikor már járni sem tudott, csak a kertben gyönyörködhetett ágya fogságából.
Amikor 1818. november 17-én gyermekei Charlotte ágya köré gyűltek, tudták, hogy közel a vég. Édesanyjukat a Windsor palotában található Szent György kápolnába temették, majd alig egy évvel később édesapjukat is.
Olvasd el a sorozat további bejegyzéseit is:
Agota
Agota
Agota
Agota
Agota
Agota
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf
Facebook: Idegenvezetes London
Instagram: @idegenvezeteslondon
X (korábban Twitter): @Idegenvezetes_L
borítókép: Wikimedia Commons
